Basics
A betegek legfőbb érdeke, hogy az orvosi kezelésekhez a lehető leggyorsabban, leghatékonyabban és a legbiztonságosabb módon férjenek hozzá. Sok uniós polgárnak ennek eléréséhez saját országán kívül, más tagállamban kell keresnie az egészségügyi ellátást. Ennek oka, hogy ott magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtanak, vagy mert olyan határ menti területen él, ahol a legközelebbi megfelelő ellátást biztosító intézmény a határ túlsó oldalán található, vagy mert az igénybe venni kívánt gyógykezelés szakértelem hiányában saját országában nem elérhető (gyakori jelenség a ritka betegséggel élők esetében), vagy mert a beteg morális okokból a külföldi ellátás mellett dönt. A betegek mobilitása számos kérdést felvet, például:
- Ki és mikor fizessen a határokon átnyúló egészségügyi ellátásért?
- Hogyan tájékozódhatnak a betegek a rendelkezésre álló legjobb gyógykezelés helyszínéről?
- Szükséges-e a saját ország egészségügyi rendszerének előzetes jóváhagyása a külföldi gyógykezelés igénybevételéhez?
- Mi a helyzet azokkal a betegekkel, akik szervátültetésre szorulnak? Kit illet meg az elsőbbség a várólistán?
- Mi a helyzet a beteg, és hozzátartozói utazási, valamint az utókezelés, a szükséges gyógyszerek költségeivel?
Az Európai Bizottság közelmúltban megjelent, a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó rendelete igyekszik e kérdések egy részét tisztázni. Az irányelv leszögezi a határokon átnyúló egészségügyi ellátás támogatásának szükségességét, különösen a ritka betegségek és azon kezelések vonatkozásában, ahol nincs más alternatíva. Hangsúlyozza a szakértői központok hálózatainak és harmonizált e-egészségügyi eszközökön keresztül megvalósuló távgyógyászat támogatásának szükségességét. Minden beteg minden egészségügyi problémáját számba vevő, az összes tagállamban megfelelő jogi szabályozás megalkotása nem egyszerű. A kérdés tehát továbbra is fennáll: Európa hogyan tudja minden állampolgára számára biztosítani a gyógykezelésekhez való egyenlő hozzáférést és az azonos minőségű egészségügyi ellátást?
Info cards
Az Európai Unió Alapjogi Chartája elismeri az egészségügyi ellátáshoz való jogot. Az Európai Igazságügyi Bíróság szerint a szabad mozgás joga vonatkozik az egészségügyi szolgáltatásokra is, függetlenül a nemzeti szintű szervezéstől és finanszírozástól.
Egy másik tagországban való tartózkodás során, gyógykezelés igénybevétele esetén ugyanolyan szintű ellátásra jogosít fel, mint a biztosított saját országában. Az utazás előtt kialakult betegségekre vagy keletkezett sérülésekre irányuló gyógykezelésekre és a magán egészségügyi ellátásokra nem nyújt fedezetet.
Ez nem más, mint az egészségügyi szolgáltatások egyik tagországból másikba történő nyújtása. Ilyen szolgáltatások lehetnek a közvetlen szolgáltatások, például a személyes konzultációk, vagy a távszolgáltatások, például a távgyógyászat.
A beteg személy orvosi ellátásért (diagnózisért, gyógykezelésért stb.) más tagországban (nem az állandó lakhelye szerinti országban) található egészségügyi szolgáltatóhoz fordul.
Az ombudsman bármely uniós polgártól vagy jogi személytől fogadhat panaszokat, a feladataikat helytelenül ellátó, a Közösségben működő, intézményekkel vagy testületeikkel kapcsolatban. Az uniós polgárok egészségügyi ellátással (pl. határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel) kapcsolatos panaszaikkal is az ombudsmanhoz fordulhatnak.
Bár elsősorban a tagállamok felelősek az egészségügyi szolgáltatásokért, összhangban kell lenniük a közösségi joggal, különös tekintettel az áruk, szolgáltatások, személyek és a tőke EU-n belüli szabad áramlásának elvével.
Az Eurobarometer 2007 májusában közzétett tanulmánya szerint az uniós állampolgárok 54%-a lenne hajlandó külföldre utazni gyógykezelés céljából.
A határ menti területeken élő polgárok számára a legközelebbi kórház gyakran a szomszédos tagállamban található. Az uniós polgárok 1/3-a él határ menti területeken.
Gyakran kisebb összeget térítenek vissza a betegeknek saját államukban, mint amennyibe a külföldi gyógykezelés került. A két összeg közötti különbség a beteget terheli.
Egy Eurobarometer tanulmány szerint az uniós állampolgárok 30%-a nincs tudatában annak a lehetőségnek, hogy otthonán kívül, más tagországban is igénybe vehet egészségügyi ellátást.
A válaszadók 91%-a a gyógykezelés otthoni elérhetetlenségével, 78%-a a külföldi kezelések jobb minőségével indokolta döntését. A válaszadók 69%-a utazna gyógykezelésre neves szakorvos miatt, 64%-uk a kezelésre való várakozási idő csökkentése, míg 48%-uk az olcsóbb kezelések miatt döntene a külföldi ellátás mellett.
A jelenlegi uniós jogszabályok alapján, ha egy tagállam egy adott gyógykezelést nem sorol polgárai jogosultsági körébe, a betegek nem kapnak visszatérítést a külföldön igénybe vett gyógykezelésekre.
A jelenlegi uniós jogszabályok alapján, ha egy tagállam egy adott gyógykezelést nem sorol polgárai jogosultsági körébe, a betegek nem kapnak visszatérítést a külföldön igénybe vett gyógykezelésekre.
A Ritka Betegségek Európai Szervezete által megkérdezett 6000 beteg 1.8%-a vett igénybe határokon átnyúló egészségügyi ellátást. Amennyiben ez a példa reprezentatívnak számít a körülbelül 30 millióra becsült ritka betegséggel élő európai polgárra kivetítve jelentős szükségletet jelez a határokon átnyúló egészségügyi ellátás iránt.
- A betegek visszatérítésre jogosultak az olyan egészségügyi ellátásokra vonatkozóan, amelyet saját országukban igénybe vehetnek.
- Előre fizetés
- Annak az összegnek a visszatérítése, amely megtérítésére a hazájában igénybe vett gyógykezelés esetén lenne jogosult
- Fizetik atöbbletköltségeket
- Pénzügyi előnyökkel nem jár
A minőségi ellátásokhoz való hozzáférés javítása érdekében az adott szakterület szakértőit hozzák össze, hogy egy konkrét ritka betegséggel vagy betegségcsoporttal foglalkozzanak. Mivel ilyen központok nem léteznek, és nem létezhetnek minden egyes országban minden egyes ritka betegségre, a betegeknek külföldre szükséges utazniuk.
A határokon átnyúló ellátások költsége az EU teljes közegészségügyi költésének (1000 milliárd Euró) 1%-át (10 milliárd Euró) adják.
Az EU-nak nincs közös gyógyszerellátási és gyógyszer-támogatási rendszere. A hozzáférhetőség országonként eltérő, és néhány országban hiány is előfordulhat. Ez különösen igaz a ritka betegségek kezelésére szolgáló „árva” gyógyszerek vonatkozásában.
Az egészségügy több területén nincs uniós minimum szabvány, és a nemzeti egészségügyi rendszerek minőségbiztosítási módszereiben hatalmasak az eltérések. Az egészségügyi szolgáltatások szervezése és ellátása nemzeti hatáskörbe tartozik.
A külföldi gyógykezelésekkel kapcsolatos fordítások költsége, valamint a receptek elfogadása jelenleg nincs jól meghatározva az uniós jogi szabályozásban.
Ahogy a szolgáltatások színvonala, úgy azok ára is jelentősen eltér az egyes tagállamokban.
A tagállamok eltérő meghatározásokat használnak az orvosi ellátás, pszichológiai ellátás, ápolói ellátás, szociális ellátás, sőt a “szükséges gyógykezelés” kifejezésre vonatkozóan is.
Bármely olyan egészségügyi ellátás, amely elektronikus folyamatokat és kommunikációt vesz igénybe, beleértve az informatikai hálózatokat, az elektronikus egészségügyi dokumentumokat, a telefonos egészségügyi szolgáltatásokat, a portálokat, továbbá egyéb betegségmegelőzésre, diagnózisra, gyógykezelésre és monitorozásra szolgáló infokommunikációs technológia alapú eszközöket.
Évente 20-25 ezer termékenységgel kapcsolatos gyógykezelést végeznek külföldön. Jelenleg nők ezrei keresnek gyermekvállalásukhoz külföldön segítséget.
A nemzeti szakértői központok szakértőinek fizikai vagy virtuális szakértői hálózata, és tudásbázisa Európában. Céljuk, hogy javítsák az ellátás színvonalát és működését egy ritka betegség vagy betegségcsoport vonatkozásában.
Issue cards
Távgyógyászat segítségével a beteg anélkül részesülhet külföldi egészségügyi ellátásban, hogy sem neki, sem az orvosnak nem kell hazáját elhagynia (például a veleszületett testi rendellenességek diagnosztikája úgy is lehetséges, hogy a különböző országokban élő orvosok megosztják egymással a képeket és tüneteket).
Bár az egészségügyi ellátás a betegek érdekeit szolgálja, néha előfordulhat, hogy valamilyen hiba folytán a betegek kárt szenvednek. Kit terhel ekkor felelősség a határokon átnyúló egészségügyi ellátásoknál? Ki fogja a betegeket kártalanítani? Kinek a felelősségbiztosítási szabályait kell alkalmazni?
Ha egy nő külföldön kíván termékenységi gyógykezelést igénybe venni (az eltérő korhatárok miatt), ki dönti el, hogy vajon jogosult-e visszatérítésre? Kinek a morális szabályait kell alkalmazni?
A határokon átnyúló egészségügyi ellátást igénybe venni szándékozó betegek az országok eltérő szabályai miatt problémákkal szembesülnek. Például az őssejt-terápiák jogi helyzete Európa-szerte különböző.
A határokon átnyúló egészségügyi ellátás előzetes engedélyeztetése gyakran összetett, hosszú és meglehetősen bürokratikus folyamat, különösen a sok esetben még az egészségügyi szakemberek és hatóságok számára is ismeretlen ritka betegségek tekintetében, így az egészségügyi rendszerekben is perifériára szoruló kérdés.
A ritka betegségben szenvedők gyakran szorulnak segítségre utazáshoz. A teljes költség meghatározásánál az egészségügyi ellátással kapcsolatos költségekhez a két személy utazási költségeit és az utazás alatti jövedelem kiesés összegét is hozzá kell adni.
Bármely szabály vonatkozzon is a határokon átnyúló egészségügyi ellátásokra a ritka betegségben szenvedők külföldi gyógykezelését vissza kell téríteni, még abban az esetben is, ha az saját országában előzetes engedélyhez kötött.
A ritka betegségben szenvedők gyakran a – nem a ritka betegségek ellátására létrehozott – hagyományos egészségügyi rendszer peremére szorulnak. Az gyakori betegségek ellátására szakosodott rendszer átalakítását a szakértői központok közreműködésével lehet megvalósítani.
Hogyan kerülnek a ritka betegségben szenvedők költségei saját országuk által visszatérítésre, ha hazájuk egészségügyi rendszere nem veszi figyelembe az adott betegséget vagy gyógykezelést?
Ki a felelős azon állampolgárok felé történő gyógykezeléssel kapcsolatos információszolgáltatásért, akik az egészségügyi ellátást egy másik tagországban szándékoznak igénybe venni? Az EU? A tagállamok? Az egészségügyi szakemberek?
Vajon nem tekinthető-e diszkriminációnak, ha egy másik EU-tagállambeli állampolgárt a saját állampolgároktól eltérően, nem egyenlően részesítenek gyógykezelésben?
A jelenlegi rendszer szerint egy másik tagállam állampolgárai azonos feltételekkel kerülhetnek a gyógykezelési várólistákra. Vajon korrekt dolog-e, hogy a hazai betegeknek a külföldi betegekkel közös listán kell várakozniuk?
A betegek gyakran kellemetlennek találják a gyógykezelésre való utazást (egy tanulmány Finnországban kimutatta, hogy az idős korosztály 90%-a utasítja vissza a szakorvoshoz való utazást még Finnországon belül is - még abban az esetben is, ha ez rövidebb várakozási idővel járna).
Jelenleg az egészségügyi szolgáltatók nem kötelesek külföldi betegeket fogadni a tervezett gyógykezelésekre, amennyiben az veszélyezteti a gyógykezelésre rendelkezésre álló kapacitásukat (gyógyszerhiány stb.) vagy az orvosi kompetenciát.
A jelenlegi európai irányelv felállított egy keretprogramot a jobb módú és jobban informált uniós állampolgárság megteremtése érdekében, mivel mindenhol az előrefizetés és az utólagos visszatérítés vált elterjedtté.
A betegek EU-szerte megjelenő mobilitása egyben orvosi adataik mobilitását és egy olyan rendszert jelent, ahol nyomon követhetők a gyógykezelések és megvalósítható azok utókövetése...
Néhány színvonalas és drága egészségügyi ellátással rendelkező uniós tagállam ellenzi a teljesen nyitott rendszert az egészségügyi ellátások piacán, mivel attól tartanak, hogy az a minőség rovására válna.
Nem csak az ellátáshoz való jog, hanem a minőségi ellátáshoz való jog is fontos. Vajon hogyan lehet az ellátások színvonalát meghatározni, rendszeresen ellenőrizni és felmérni? És ki által?
Nem csak az ellátáshoz való jog, hanem a minőségi ellátáshoz való jog is fontos. Vajon hogyan lehet az ellátások színvonalát meghatározni, rendszeresen ellenőrizni és felmérni? És ki által?
Mivel közel 6000 ritka betegség ismert, lehetetlen, hogy minden egyes EU-tagállam kifejlessze valamennyi rendellenesség gyógymódját. A ritka betegségben szenvedőknek a többi EU polgárhoz képest nagyobb szükségük van a visszatérítéses vagy ahol lehet, az ingyenes szakorvosi vizsgálatokra.
A központosított engedélyeztetés ellenére a ritka betegségek gyógyítására szolgáló gyógyszerek visszatérítése és hozzáférhetősége az unión belül eltérő. Ha a polgárok olyan gyógykezelést szándékoznak igénybe venni külföldön, amely saját hazájukban nem fedezett, vajon hogyan biztosított ennek a térítése?
A gyógykezelések és várólisták előzetes engedélyeztetése az egészségügyi költségvetés tervezési eszközeként is tekinthető mivel egységes mederbe tereli és hatékonyan kezeli a betegek áradatát.
A határokon átnyúló egészségügyi ellátással kapcsolatos kiadások korlátozásának egyik módja, hogy csak a nem kórházi ellátásokra nyújtanak visszatérítést. Az EU-ban működő különböző egészségügyi rendszerek a kórházi és nem kórházi ellátásokat eltérően definiálják, amely a szabványos térítési eljárást megbonyolítja.
A határokon átnyúló egészségügyi ellátásokhoz kapcsolódó engedélyeztetési folyamat gyakran hosszadalmas. A betegekre mindez hatással van. Növekednek a lelki terhek, egészségkárosodással, akár halállal is járhat.
Ha a beteg lakóhelye szerinti országában morális okokból korlátozott bizonyos gyógykezelés (például a genetikai vizsgálat) vajon ezen állampolgárok számára más tagállamokban is korlátozottan vehetőek majd igénybe?
Jelenleg számos határokon átnyúló egészségügyi ellátást szabályozó kétoldalú együttműködés létezik. Egy minden államnak megfelelő struktúra irányelven keresztüli ráerőltetése a határokon átnyúló egészségügyi ellátások szabályaira korlátozhatja a betegek számára a jelenleg már működő, különösen hasznos külföldi gyógykezelések igénybevételének gyakorlatát...
Az e-egészségügyet még nem ismerte el széles körben az egészségügyi szektor, mint az egészségügyi politika, stratégia és szolgáltatások fontos kulcstényezőjét.
Story cards
Policies
A határokon átnyúló egészségügyi ellátás minden polgár számára engedélyeztetési eljárás nélkül elérhető. Az állam közvetlenül, és előre megtéríti a gyógykezelés, az utazás és a kísérő személyek költségeit. Nincs e-egészségüggyel kapcsolatos beruházás.
A határokon átnyúló egészségügyi ellátás minden beteg számára elérhető, de szükséges hozzá saját országának jóváhagyása. Az állam csak a beteg részére téríti vissza a gyógykezelés és az utazás költségeit. Nincs e-egészségüggyel kapcsolatos beruházás.
A határokon átnyúló egészségügyi ellátás azon betegek számára érhető el, akik részére saját hazájukban nem áll rendelkezésre gyógykezelés. Csak a kezeléssel járó közvetlen költségek kerülnek visszatérítésre. Nincs szükség előzetes engedélyre. Az állam beruház néhány e-egészségügyi fejlesztésbe.
A határokon átnyúló egészségügyi ellátás igénybevétele minimálisra szorítva. Szükséges az állam engedélye, csak különleges esetekben vehető igénybe, és a gyógykezelés befejezését követően kerülnének visszatérítésre, kizárólag a kezeléssel járó közvetlen költségek. Amennyiben egy gyógykezelés nem engedélyezett (pl. erkölcsi okokból) az állandó lakóhely szerinti országban, a külföldi kezelés költségeit nem térítik vissza. Az állam az e-egészségügyet abszolút prioritásként kezeli.
FUND is a project funded by the European Commission (